A KENA (QUENA)

Latin-Amerika szerte ismert és használt úgynevezett “végén fújt” fuvola. Eredete (legalábbis az andoki régióban) ősidőkre nyúlik vissza, de nagyon hasonló hangszereket találunk a világban sok helyütt: Ilyen a japán sakuhacsi, hasonló befúvónyílással, pentaton hangolásban; vagy láttam Kínában is nagyon hasonló hangszert, mely ugyanúgy diatonikus, mint a kena. Ezenkívül sokszor hallottam emlegetni (bár sosem láttam), egy úgynevezett peremfurulyát, mely a magyar népzenében volt használatos.

A kena befúvónyílásának alakja és méretei nagy jelentőséggel bírnak az adott hangszer hangereje, hangszíne, és oktávtisztasága szempontjából. Más néven: a szélhasító nyílást tájegységenként, vagy ízlés szerint többféleképpen alakítják ki: Van U, V, illetve szögletes formájú, különböző arányokkal, és az egymásba való formai átmenetekkel. A szögletes szélhasító a furulyákéval azonos. A legfontosabb különbség azonban furulya és kena között a következő: A furulyák felső vége dugóval lezárt, és egy keskeny légcsatorna vezeti a befúvott levegőt a szélhasító nyílásra; vagyis a légsugár formája, és mérete állandó. Így csak a fúvás erősségének változtatásával érhetők el a különböző hangok, és csak egy meghatározott tónusban. A kena teljesen nyitott felső végét az állunknak, illetve az alsó ajaknak támasztva fedjük be. A légsugár vastagságát, formáját, és irányát az ajkak szabályozzák; tehát a hangszert meg kell tanulni megszólaltatni, úgy mint a mindenki által ismert harántfuvolát. Ez azonban, a befúvás sokféle lehetősége által, gazdag hangerő- és hangszín-változatosságot eredményezhet. Kenán, a megfelelő tudással, igen erősen megszólaltathatók akár a legmélyebb hangok is, vagy éppen leheletfinoman a legmagasabbak. Lyukelosztása a diatonikus skálára hangolt legegyszerűbb natúr (billentyűzet nélküli) fuvolákéval, furulyákéval azonos: hat lyuk fölül, illetve alul egy hetedik a hüvelykujj számára, melynek segítségével a harmadik oktáv kitágítható; vagyis jó hangszeren akár teljes három oktáv, sőt még egy-két további hang is megszólaltatható. A kena egy szembetűnő jellegzetessége, hogy lyukméretei gyakran igen nagyok, akár a felső ujjpercekkel (nem ujjbegy!) való befedhetőség határáig, melynek két fontos oka van: 1., nagy hanglyuk = nagy hangerő, 2., a diatonikus skálán kívül eső hangokat úgynevezett féllyuk-fogásokkal érjük el. A valóságban ez legalább 3/4 részben takart, és csak 1/4 részben nyitott lyukat jelent, de megfelelő ajakmunkával akár az első oktávban is színes, erős hangot tudunk így létrehozni. Ha valaki ezen a módon hamis félhangot fog, csakis magát hibáztathatja, a hangszert nem. 🙂

HANGSZEREK
VIDEÓK
RÓLUNK

Szabó Sándor

Valamikor, klasszikus-gitártanulásom rövid időszakában találkoztam Szendrői Péterrel; az ő jóvoltából ismertem meg a kenát, amibe rögtön beleszerettem. Hamarosan az általa alapított együttesben játszhattam, mellyel kezdetét vette az a tizenegynéhány év, amit a latin-amerikai zene területén (főfoglalkozású zenészként) eltöltöttem. Sokféle formációban zenéltem együtt különböző nemzetiségű dél-amerikaiakkal, és már a kezdetektől fogva magam készítettem a hangszereimet (olykor másokét is), akkor még nádból. Majd egy újabb, szintén több mint tíz évig tartó időszakom alatt trombitát tanultam (kevés klasszikust, valamivel több dzsesszt), illetve együttesekben játszottam.
Időközben a kena egyre gyakrabban tért vissza a gondolataimba, majd amikor elkészítettem egy nagy, C hangolású hangszert, a gyakorlásaimba is. Ettől kezdve két, egymásra kölcsönösen ható törekvés erősödött bennem fokról fokra: Egyrészt célom volt, hogy egyre tökéletesebb kenát készítsek, megmaradva a hangszer egyszerűségénél, hiszen éppen ezért szeretem. Másrészt olyan igénnyel kezdtem gyakorolni, amilyet klasszikus hangszerekkel szemben szokás támasztani, vagyis minden hangnemben, kromatikusan, dinamikával, stb.
Kezdetben még nem tudtam, de ma már bizonyos, hogy e feladat megoldása ha nem könnyű is, egyáltalán nem lehetetlen. Persze kérdezhetné bárki, hogy mi értelme ennek? Miért nem választottam például a modern Böhm fuvolát, mellyel könnyedén megoldható bármilyen zenei feladat. A kena kreatív gyakorlása számomra olyan, mint a mai technokrata világban valamilyen küzdősportot gyakorolni, vagy még inkább, mint jógázni. Évek során sok tapasztalatot szereztem, hogyan lehet a leghatékonyabban elsajátítani a megfelelő technikát. Akit ez a szép, és egyszerűségében nemes hangszer érdekel, annak szívesen átadom ezt a tudást.
A közelmúltban, Horváth Árpád barátommal közösen, sikerült a hangszerkészítéshez legszükségesebb feltételeket megteremteni. Ennek köszönhetően jelennek meg itt a legelső, majd fokozatosan az újabb és újabb kenák, fuvolák fotói.

Horváth Árpád

Az andoki zenével való első találkozásom 1989-ben történt, amikor egy metróaluljáróban dél-amerikai utcazenészeket láttam meg. Annyira magával ragadott a dalok hangulata, hogy elhatároztam: elkezdek foglalkozni ezzel a zenével.
Különböző együttesek felvételeit gyűjtöttem, és hallgattam naponta órákon át. Eközben édesapám elkészítette fából az első fúvós hangszereimet, majd idővel sikerült nádból készült hangszerekre is szert tennem.
A ’90-es évek első felében már együtt zenéltem latin-amerikaiakkal, majd 1996-ban csatlakoztam a székesfehérvári Los Andinos együtteshez, akikkel még a ’96-os év végén egy féléves gyüjtőútra indultunk az Andok három országába: Ecuadorba, Peruba és Bolíviába. Mivel egyúttal koncertkörút is volt, ízelítőül bemutattunk – akkor még fele-fele arányban magyar és andoki hangszereken – kevés magyar népzenét is. Nem sokkal később Kákics együttes néven megalakult a zenekar magyar népzenei formációja. Ez adott indíttatást, hogy Jánosi Andrástól magyar népi hegedűt tanuljak.
A gyűjtőút során szerzett élmények felkeltették az érdeklődésem több dél-amerikai ország népzenéje iránt. Mind több stílust és előadót ismertem meg.
1998-tól átmenetileg 12 évig dolgoztam egy műholdas járművédelmi cégnél. Természetesen a zenélés nem maradt abba; közben latin-amerikai pengetős hangszerek gyakorlására is időt szakítottam. 2005-től közreműködöm a veszprémi Gyöngyhalász latin zenekarban, 2011-ben pedig csatlakoztam az andoki zenét játszó Los Gringos együtteshez. Mivel zenéléseim során a kenát gyakran használom, megnőtt az igényem az egyre jobb, minőségi hangszerek iránt.
Szabó Sándor barátommal régóta ismerjük egymást, zenei pályafutásunk jó ideig párhuzamosan futott. A közelmúltban közös elhatározással hangszerkészítésbe fogtunk.

KAPCSOLAT

Szabó Sándor

+36 (30) 312 4122
ludurfi@gmail.com

Horváth Árpád

+36 (30) 415 4517
horvarpi@gmail.com

Név*

Email cím*

Tárgy

Üzenet